Ajurvéda orvoslás

[60 perc / 90 perc]

[6.900.- / 8.900.- ]

Az ajurvéda jelentése: „az élet tudománya”. Keletkezése 5000 évvel ezelőttre tehető. Több ezer éven keresztül az indiai uralkodók támogatták a gyógyítást, kórházakat hoztak létre, és a buddhizmus elterjedése után a gyógyászat különböző ágait buddhista egyetemeken tanították.

Az ajurvéda gyógyászat eljárásait nem csak embereken, hanem az állatorvoslásban is alkalmazták, főként lovakon és elefántokon. Ma Indiában az ajurvéda az egyik, a hat, államilag elismert  rvoslási rendszerből, a homeopátia mellett.

Az ajurvéda alapja a szánkhja filozófia teremtéselmélete, mely szerint a relatív valóság, a legfelső teremtőerő, az őstudat (prakrití), amely egyben jelenti minden létező dolog, így az ember alaptípusát, veleszületett dosa alaparányát és egyensúlyát.

Ezen filozófia alapján minden anyagot öt elem alkot, és a dolgok aszerint csoportosíthatók, hogy melyikből van bennük a legtöbb. Az öt elem valójában halmazállapotokat, illetve tulajdonságokat jelent: a föld szilárd, a víz folyékony, a levegő gázhalmazállapotú; a tűz az az erő, amely képes bármely anyag halmazállapotát megváltoztatni (maga a változás); az éter egyrészt az a tér, amely mindennek a forrása, másrészt, amelyben minden létezik. Ez egy kifinomult minőség. Az éter az anyag legritkább állapota, a föld pedig a legsűrűbb.

Azok a dolgok, amelyek normális körülmények között szilárdak, elsősorban a föld elemből állnak, a többnyire gáz halmazállapotú anyagokat főként a levegő elem alkotja, és minden, ami általában folyékony, többnyire a víz elemből áll. Az érzékenyen reagáló, nem stabil anyagok többnyire tűz természetűek, és az éter domináns jelenlétét egy anyagban annak kifinomult vagy be nem sűrűsödött állaga mutatja.

Fizikai testünket is ez az öt elem alkotja. A szankhja filozófia szerint a makrokozmosz törvénye, hogy minden, ami a világegyetemben létezik, az az emberi testben, a mikrokozmoszban is leképeződik. Így folyamatosan az univerzum hatása alatt állunk, és mi is hatással vagyunk az univerzumra.

Az öt elem fölött a prána, a tűz-energia és az esszencia jelentik azokat az ősminőségeket, amelyek az ember állapotát meghatározzák. A prána az életerő; a tűz-energia a változás, az aktivitás; az esszencia pedig az összetartó erő, a test, a lélek és a tudat között, az ember lényege. A három ősminőség megjelenése az élő szervezetben a dosa (a dosa a hiba, a tévedés; valami, ami elromolhat).

Az élő szervezet, így az ember három dosája a váta, pitta, kafa; valójában nem más, mint a prána, a tűz-energia, és az esszencia kevésbé kifinomult formája. Ezek egyben az öt elem összesűrűsödött formái.

                VÁTA                    a levegő és az éter

                PITTA                    a tűz és a víz

                KAFA                     a víz és a föld

Ennél fogva minden dosa két elemből áll. A dosák aránya határozza meg egyben egy ember típusát, valamint testalkatát is. Mivel az élethez mind az öt elem nélkülözhetetlen, a köztük lévő harmónia akkor alakul ki, amikor a három dosa (vátapittakafa) egyensúlyban van. Ez az egyensúly egyben a prakrití, minden élőlény veleszületett típusa, tulajdonsága, amelyben a dosák meghatározott arányban, egyensúlyban vannak. Ez az életünk során némiképpen az életkorral is változik.

A dosák összefüggésben állnak a testalkattal, valamint egy személy megjelenésével, viselkedésével is.

A testalkatból, a testsúly változásaiból; a bőr színéből, állapotából; a szőrzetből, szemszínből, állóképességből, étvágyból, beszédből, szexuális vágyból és termékenységből, az alvás minőségéből, a gondolkodásmódból következtetni lehet valakinek a típusára, prakrití-jére, valamint a dosa egyensúlytalanságokra (vikrití) is. Amikor a dosák egyensúlya felborul, dosa egyensúlytalanságok jelennek meg, betegségek alakulnak ki.

A dosákhoz és az öt elemhez köthetők a tulajdonságok mellett szervek, folyamatok

  1.       VÁTA                     éter – irányító                    agy és idegrendszer

                PITTA                    tűz – változás                    anyagcsere

                KAFA                     föld – stabilitás                 csontozat, izomzat, ízületek

valamint táplálékok, fűszerek is.

A táplálkozással és különböző fűszerek használatával, fogyasztásával a dosák egyensúlyba hozhatók.

Az ajurvéda orvoslás gyógyító eljárásai között jelentős szerepet tölt be a táplálkozás átállítása, a különböző tisztító eljárások (pancsakarma) – pl. hánytatás, izzasztás, hashajtás, beöntések; valamint a fűszernövények alkalmazása, a légző és mozgásgyakorlatok (jóga). Ezeken kívül, kiegészítő terápiaként különböző masszázsfajtákat is alkalmaz. (Ezeket az ajurvéda masszázsoknál ismertetjük részletesen.)

Az ajurvéda orvoslásban a gyógykezelés célja nem egyes tünetek enyhítése, betegségek gyógyítása, hanem a tudat és a test közötti összhang helyreállítása.

Az ajurvéda orvoslásban fontos szerepet játszik az energiarendszer, amin a prána, éledterő áramlik. Az energiarendszer az energiaközpontokból (csakrák) és az energiavezetékekből (nádik) áll. A vitális test, más néven pránatest úgy fejti ki a hatását, hogy a fizikailag érzékelhető csatornák (pl. idegek, erek, nyirokvezetékek) működését gerjeszti, amelyek a nádik mentén haladnak.

A test legfontosabb nádija a középvezeték, a gerincvelő középvonalában, ezen helyezkednek el a fő csakrák. Nagy általánosságban hat főcsakráról beszélünk: a gátnál található gyökércsakráról; a köldök alatt lévő szakrális, vagy szexcsakra; a napfonat; a szív; a torok; és a két szemöldök között a harmadik szem. A fejtetőn lévő hetedik központ, amit „ezerszirmú lótusznak”, vagy koronacsakrának is neveznek, valójában nem csakra, hanem egyfajta határvonal, kapu a külső világegyetem, és az ember között. A belső prána és a kozmikus energiák kapcsolódási pontja.

A nádik a fizikai csatornák tevékenységét irányítják, amelyek a test folyadékait mozgatják; az ajurvéda szerint ilyenek: az idegek, a csontok, az ízületek, az izmok, az inszalagok és ba mirigyek. Ez a rendszer is, mint minden más rendszer, a csatlakozási pontokon a leggyengébb. A marma az a pont a testben, ahol a létfontosságú csatornák metszik egymást. Ezek közül néhány fizikailag is észlelhető, míg a többi energia-természetű. Egyes marmapontok megegyeznek az akupunktúrás pontokkal, mások nem.

A Szusruta Szamhita, az ajurvéda sebészeti könyve 107 marmapontot sorol különböző csoportokba a hozzájuk tartozó anyagi szerkezet (pl. izmok, erek, idegek, ízületek) elhelyezkedésük, kiterjedésük és a sérülés következményei (halál, rokkantság, fájdalom) alapján. Az ajurvéda a marmapontokon keresztül is alkalmaz gyógyászati kezeléseket, többek között ezek masszírozása által.

 

Náluk foglalhatod: